A sógorom tanácsára kezdtem, és most már én viszem neki
Útmesterként az én dolgom, hogy a kátyúk és a padkák rendben legyenek, télen hajnali háromkor is kint vagyok a sószóróval. Napi négy-öt kávén éltem, és esténként a fotelban ülve is úgy éreztem, mintha a szívem rohanna. A sógorom már egy ideje a KardiClint szedi, ő adott egy dobozt.
Reggel a termoszos kávé előtt veszem be az elsőt, vacsoránál a másodikat. A második hét után az esti kalapálás ritkább lett, és a műszak végére sem rogyok le annyira. Igaz, közben két kávéra álltam le, és próbálok tizenegy előtt lefeküdni, szóval ezt a kettőt sem hagynám ki a sikerből.





